A ma ismert bedlington terriert Anglia északi részén tenyésztették ki, de eredeti származása vitatott. Egyes feltevések szerint vándor cigányokkal vadászkutyaként érkezett az országba. Az útba eső birtokokat hatékonyan tisztította meg a kártevőktől, ami kétségkívül meggyőzte a helyieket arról, rendkívül hasznos, ha egy ilyen kutya portyázik a ház körül. Ez a bárány kinézetű, ám többek között patkányok és nyulak rettegett vadásza hamar az északi bányászok kedvenc társává vált.
Lord Rothbury nemes Northumberland megyében lévő birtokán élő és dolgozó kutyái révén a fajtát egy ideig Rothbury terrierként ismerték, végül a máig fen maradt nevet kapta, az otthonául szolgáló falu neve után.
Az első, már így számon tartott kutya Ainsley’s Piper volt (1825) melynek Joseph Ainsley nevű tulajdonosa szintén innen származott. Piper amellett, hogy egész életében sikeres vadász volt, híres lett, mikor megmentett egy gyermeket egy rátámadó sertéstől.
Később más terrierekkel - úgy mint Dandie Dinmont, Soft Coated Wheaten és Kerry Blue terrierek – keresztezhették. Érdekesség, hogy Andrim grófja egy alomból származó mindkét kutyája megnyert egy kiállítást, de az egyik példány Bedlington terrierek a másik pedig Dandie Dinmont terrierrek között indult a versenyen. Testfelépítése és hátíve révén rokonságban áll még a Whippettel, de Vidrakutya, Otterhound ősökkel is rendelkezik.
A kutyakiállításokon 1870-ben tűnt fel és 1877-ben a Nemzetközi fajta klub is megalakult Angliában.
Az 1900-as évek elején a fajtát egyre inkább társasági kutyaként kezdték tenyészteni és a fajta kiválóan alkalmazkodott a modern családok igényeihez. Mindezek mellett senkit se tévesszen meg ártatlan bárány-szerű megjelenése, a gondozott puha szőrtakaró alatt igazi terrier lapul, akit komolyan kell vennünk.
Magyarországon a fajta csupán szűk körben ismert és az elmúlt tíz évben érezhető növekvő népszerűsége ellenére, még mindig ritkaságnak mondható.
